h#2 (0-állás) (3+8)	Távlépő#5 (Circe) (3+7)	s#8 (11+7)
Megoldás
A 0-állásból: A/ -b4B B/ -a2F C/ -d2H Megfejtések: A/1.b1B Fxc2 2.Bb4 Fa4# B/1.b1F Fxc2 2.Fa2 Fa4# C/1.b1H Fxc2 2.Hd2 Fa4#	1.He6 Bg8 2.Bxc4+ (Fc8) Bg4 3.Kb8! Bxc4 (Bh1) 4.Ka8! Bg4 5.Bxh3#	1.Vf4+ Kh7 2.Bfxf7+ Kg8 3.Vg3+ Fg4 4.Bce7 bxc3 5.Vb8+ Fc8 6.Be8+ Ff8 7.Bd7+ Kxh8 8.dxc3 Fxd7#

 

Az eddig megjelent 151 munkám közül a már eldőlt versenyeken 66 kapott helyezést (3 I. díj, 12 egyéb díj, 19 dicséret, 32 elismerés), a FIDE Albumokban pedig 6 feladványom jelent meg, közöttük 2 társszerzemény.

 

Fenti segítőmattommal azt szemléltetem, hogy a sokak által kiátkozott 0-állást is lehet témaként felhasználni. Második feladványom két tündérfeltétel szokatlan összeházasításával keletkezett [Távlépő feladványban sötét köteles mindig a mértanilag leghosszabb lépést megtenni. Több ilyen lépés lehetősége esetén szabadon választhat közöttük. Circe feladványban a kiütött báb nem kerül le a tábláról, hanem "újjászületik" az alapállásban (a játszma kezdőállásában) elfoglalt helyén, amennyiben ez a mező üres. Ha a mezőn saját vagy ellenséges báb áll, a kiütött báb lekerül a tábláról.], a harmadik pedig egy igen nehezen megfejthető önmatt, amely elég ritka vendég a műveim között.

 

2010 ben jelent meg a Caissa mostohagyermekei című könyvem,

 

 

 

 

A Magyar Sakkvilág honlapján olvasható rövid értékelés szerint könyvem az első terjedelmesebb magyar nyelvű feladványelméleti munka dr. Páros György 1967-ben megjelent A sakkművészet világa című műve óta. A történeti és elméleti részekben és a függelékben az olvasó 280 oldalon 374 szerző 689 feladványát találja meg. Szándékom a magyar feladványszerzés megújulásának elősegítése, sakkszerző mestereinknek és nagymestereinknek tudásuk átadására késztetése, a kezdő szerzők indulásának megkönnyítése.

 

A könyv az alábbi címen és online is megvásárolható:

 

SAKKBOLT és Magyar Sakkvilág Szerkesztőség

1137 Budapest, Pozsonyi út 1. 4-es kapucsengő

Tel/Fax: (+36) 1/ 340-4185

Nyitva: H-P 8-16 óráig

 

 

Budapesten születtem 1932. június 25-én. Kilencéves lehettem, amikor a sakkal megismerkedtem, de rendszeresebben sakkozni csak a Szent László Gimnázium Tafferner tanár úr vezette csapatában kezdtem a középiskolai csapatbajnokságon. Egyetemi éveimtől kezdve egészen a hatvanas évek végéig a budapesti, majd az országos csapatbajnokságban játszottam és I. osztályú minősítést szereztem.

 

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem elvégzése után fordítói oklevelet kaptam. Ezután fordítói és lektori munkát végeztem az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Irodában, majd az Akadémiai Kiadóba kerültem

szótárszerkesztőnek, és tizenhat

évi munka után innen mentem nyugdíjba 1994-ben. Kiadói munkám mellett tizenkét évig szakfordítás-technikát is tanítottam az ELTE posztgraduális tanfolyamain. Nyugdíjba menetelem után mint külső munkatárs dolgoztam, többek között a francia nagy-szótárakban, a Magyar Értelmező Kéziszótárban, valamint az új Révai Lexikonban.

 

Két fiam van: László 1982-ben, Miklós 1984-ben született. Sajnos a sakk nem túlságosan érdekli őket.

 

A feladványokkal először a negyvenes évek második felében, a középiskolai fejtőbajnokságokon kerültem kapcsolatba. Ezután csaknem harmincéves szünet következett, amikor is a Magyar Sakkélet feladványrovatának rendszeres fejtője lettem. A rovatnak beküldött próbálkozásaim hatására hívott meg Bakcsi György, mint „ifjú” feladványszerzőt 1979-ben a Vízügyi SC általa vezetett feladványkörébe.

 

Gyakorlati sakkozó koromban nem a feladványokat, hanem inkább a végjátékokat (tanulmányokat) kedveltem, s különösen nagy hatással volt rám Dr. Bán Jenőnek A végjátékok taktikája című kitűnő műve. Első sakkszerzeményem is ebből az időből (1962) származik.

 

Kapu Jenő barátomat a végjátékából készített tanulmánnyal akartam meggyőzni, hogy meg kellett volna nyernie csapatbajnoki játszmáját.

 

Első feladványomat, egy hatlépéses matt feladványt a British Chess Magazine közölte 1977-ben. Szeretem az érdekes ötleteket és a könnyed állásokat, s igyekszem feladványaim megfejtését minél nehezebbé tenni.

 

A magyar sakkszerző mesteri minősítést 1991-ben kaptam meg, 2004-ben pedig nemzetközi versenybíró lettem a segítőosztályban.

 

Két évtizedig tagja voltam a Sakkszerzemény Bizottságnak, és 1987-től kezdve általában én szerveztem az országos gyorsfejtő bajnokságokat, 1988-ban pedig a Budapesten megrendezett Gyorsfejtő Világbajnokságot.

 

A 90-es években több feladványszerzéssel kapcsolatos cikkem jelent meg a Sakkéletben, 2001 óta pedig a Magyar Országos Sakktájékoztató (MOST) közli hasonló tárgyú cikksorozatomat.

 

Feladványaim nagy része segítőmatt.